Az elmúlt fél évben volt szerencsém kipróbálni, hogy milyen egyéni vállalkozóként otthonról dolgozni. Gondoltam, hogy megosztom veletek ezeket a rövid életbölcsességeket.
Fénysebességgel fogy a WC papír.
A hétfő reggeleknek megszűnt a jelentősége. A hétvége szó pedig kikerült a szótáramból. Tulajdonképpen már csak a dátumot nézem a naptárban.
A Spotify megér 5 EUR-t havonta, hamár úgyis egész nap hallgatom. Az idegsejtjeim is megköszönik, hogy nem kell 10 percenként összeugraniuk az idegesítő faszi hangjára.
Életemben nem mosogattam ennyit összesen, mint csak ebben a fél évben.
Egyes ügyfelek keveslik a 19,5 fokot, amire beállítom spúr fejjel a szobahőmérsékletet. Érthetetlen. Így most 2 órával a fotózások előtt megnyitnak nekem egy külön gáztározót.
Ha akarok napfényt látni télen, akkor nem érdemes éjszakáznom.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokszor csengetnek be hozzám nap közben mindenféle ügyeket intézni. Eddig vajon mit csináltak, amikor nem voltam itthon?
„Úgyis ráérsz most már, fiam.” – a család ügyes-bajos dolgait tudom végre intézni nap közben. Juhú!
Gondoltam, hogy milyen sokat fogok főzni. Na, ja. Ha a sarki kínais néni nem lát egy hétig, akkor hívja a rendőröket, mert biztosan bajom esett.
Azt hittem, hogy majd lesz időm blogot írni. És lenne is. Csak nehéz rávennem magam továbbra is.
Comentarios